Hogyan jön a japán harcművészet a hastánchoz?

Illetve fordítva. Nálam a hastánc jött az iaido-hoz. Kb. 2 éve gyakoroltam a japán szamurájkard útján, amikor elkezdtem hastáncot tanulni. Újabb két év után pedig úgy döntöttem, pihentetem az iaidot, mert a szabadidőm véges volta választásra kényszerített. (Akkoriban ötféle dolgot sűrítettem bele: az iaidot, a hastáncot (2-3 oktatónál), a pasimat, a rajztanulást, és levelezőn még egyetemre is jártam jómesszire onnét, ahol lakom –  és ez mind-mind feltöltött meló után.)  Így egy majdnem 14 hónapos baba anyukájaként most jól meg is lepődtem, micsoda mozgalmas életet éltem akkoriban…

Előbb említett Babácska tegnap lerámolta az  iaido és táncjegyzeteimet tartalmazó polcot. Miközben pakoltam vissza, beleolvastam az egyik jegyzetfüzetembe. És újra rádöbbentem, amire eleinte is, hogy mennyire igazak az iaido iránymutatásai a hastáncban is. Az egyik, évszázadok alatt tökéletesített mozgásrendszer igazságai nyilván más mozgásrendszerekre is érvényesek.

Kiragadom pár kedvencemet:

“Vízimadarak titka”

Mindig egyensúlyban vannak a vízen, sosem borulnak fel.
A titok, hogy a 3 tanden (=egyensúlyközpont) egy vonalban van:

1. dzsó tanden:  emelt fővel, az áll a nyakhoz közelít (a fejtető a legmagasabb pont így)
2. tsu tanden: lapockák hátrahúzva és össze, azaz közelítenek egymáshoz;  a vállakat lazán tartjuk
3. ko tanden: a legfontosabb; ez a hara; medence előrebillen, láb kicsit berogyva, alhasi légzés
4. A lábon a fókusz a nagylábujjon van.  (vö. raqs sharqiban: féltalp/lábujjhegy.)

[A Wikipédia szerint keleti meditációs technikákban, orvoslásban életerő-központnak fordítják a tandeneket, és  a koponya tetején, a homlokon, a szív mögött, a harában (=köldök alatt/mögött), valamint a talpon helyezkednek el. ]

Az iaidóban (is) kiemelten fontos a hara. Ez a köldökünk alatt 2-3 ujjnyira található pont a test, a lélek, az érzések középpontja a japán kultúrában: “a létezés közepe”.  Ahogy a Közel-Keleten is, ha jól tudom. (Ha nem, javítsatok kommentben, köszi!)
A közismert harakiri kifejezés a hara, azaz has, és a kiri, azaz vágás szavakból tevődik össze. Nem szíven szúrják magukat, ahogy a nyugati kultúrában szokás, hanem egy vágást ejtenek a harán / hason. Ez az energiák középpontja, minden mozdulat innét indul. Úgy hallottam, az arab világban szintén a has a nyugati “szív” megfelelője, esküt is efölött tesznek. Visszakanyarodva, ez a legfontosabb egyensúlyközpont. Amikor tánc közben mondjuk, hogy “testsúly a jobb lábon”, vagy a bal lábon van, tulajdonképpen ott van, ahová a haránkat toljuk, nem?

“A jó vágásnál a felsőtest laza, az alsótest szilárd és kemény.”  Izolált mozgás, akárcsak a hastáncban.

[A jegyzeten fent olvasható  “ki ken tai no ichi” az edzőtábor jelmondata volt: Energia/lélek, kard, test, egységben.]

Folyt. köv.!
Legközelebb Iwata sensei (nagymester) útmutatásairól írok, hogyan gyakoroljunk. Szerintem minden mozgásformára érvényes.

Ez is érdekelhet:

1 hozzászólás

  • Császár Gábor szerint:

    Anno a madár nem volt a legjobb hasonlat de a 3 tanden szerintem is használható minden mozgáskultúrában. Mikor én ált.iskolás voltam aztán meg katona ott is fontos volt csak ott azt mondták húzd ki magad ! Nem tudom, nem sokat értek hozzá van-e köze az egyensúlyhoz. Ha a tudomány felől nézzük ezt az egyensúly dolgot akkor inkább a belső fül kerül előtérbe. A hara mint energiaközpont igen ez így van.Neki hara nekem hasa, jórészt itt történik az élelem átalakulása energiává. Ilyen szempontból energiaközpont. Egy gyár ami földolgoz, eloszt, selejtez. A mozgás/energia egy másik, szintén japán harci technika szerint a földből jön, a lábakon keresztül kerül a csípőbe ( hara mint elosztó központ) s onnan tovább a kívánt testrészbe. A csípőmunka rendkívül fontos az Iai-ban is. Egyszer egy kanadai Iai mester azt mondta a belidenszerek kiváló iaidosok lennének.

Hozzászólás a(z) Császár Gábor bejegyzéshez Kilépés a válaszból