Hastáncest @ Vép, 2010.05.28.


Noémi volt olyan kedves, és idén is meghívott a csoportjuk hastáncestjére. Mivel zártkörű, tehát a csoporttagok barátai, családtagjai alkotják a nézőközönséget, akiket én nagy valószínűséggel nem ismerek, (én meg nem hívom meg rá az enyémeket), így nagyon kellemes terep biztonságos színpadi élmény- és rutinszerzésre.

Mert ha nagyon gázul sikerül, max. nem mutatom meg senkinek a videót. A videó nagyon jó dolog, hiába bámulom a mozdulataim a tükörben, sokminden csak a videófelvételen látszik, mi mindenen kell csiszolni: technika, arckifejezés, térhasználat, mozdulatkombinációk, stb. A gigalájk Rachel Brice is írta vhol, hogy vedd fel magad miközben gyakorolsz, sokat lehet belőle tanulni.  Alkalmaznom kellene.

Meg mielőtt egy Műv.Háznyi embert szórakoztatok vagy untatok a táncommal, előtte alaposan rákészülni, hogy pozitív élmény maradjon bennük, ha már egyszer végignézik. Ha imprózom, akkor  is, mert ha előtte csak párszor táncoltam rá, akkor sanszos, hogy pont a színpadon nem jutnak eszembe azok  a nagyon tuti kombinációk, amiket olyan jól kitaláltam. Vagy ha koreo, akkor ugye meg kellett volna tanulni, hogy ne égessem az azt létrehozó művészt. Aztán nem árt előtte többször próbálni ruhában, mert elég ciki, ha a “kicsit mintha hosszú lenne, de asszem jó lesz” ruci alján taposok a színpadon, és közben próbálok úgy csinálni, mint aki szépen táncol.  (Ilyenkor eszembe jut az ismert kitétel: Az okos ember más kárán tanul – de mindenki hülye…)

Aztán vannak a váratlan események: amikor a színfalak mögött, amíg az előttem táncolók száma közben bemelegítek/gyakorolgatok, elszakad a láncból készült nyakpántom. És van még úgy másfél perc, hogy a függöny elé menjek… Szerencsére egy ismerős perkást arra küldtek az Égiek, aki egy biztosítótűvel biztosította, de a tervezett óriási körfátyol-mozdulatokról letettem. Ilyenkor is átalakul a progi..

Na akkor befejezem a “hogyan ne csináld” rovatot, mert még nem is írtam arról, hogy milyen gyönyörűre díszítették a csajok a művház termét, milyen változatos, ötletes, jól összeállított műsor része lehettem, amit a kiváló FM zerO ritmusszekciója  igazán feldobott. Aztán a műsor után az egész FM zerO zenélt, amit nagyon sajnálok, hogy már csak az öltözőből hallottam, mert rohantam haza a legcukibb (meg legéhesebb) Babámhoz. Meg előtte jól meglepődtem meg nagyon-nagyon örültem a hatalmas és gyönyörű virágcsokornak, amit a műsor végén kedves szavak kíséretében Noémitől kaptam.
(És jövőre felkészültebb leszek, ígérem! :) )

Ez is érdekelhet:

2 hozzászólás

  • noémi szerint:

    Szija Ági!
    először is nagyon köszi,hogy eljöttél,és dobott a műsoron,hogy volt egy sztárvendégünk aki ilyen profin táncol és olyan műfajt képviselt amit mi csak messziről ismerünk.én is nagyon jól tudom,hogy az idő pénz főleg a picurka mellett és,hogy milyen nehéz pár percet elcsalni,hogy egy kicsit gyakorolni tudjunk!jövőre talán a picik nagyobbak lesznek és több időt hagynak nekünk a felkészülésre.

    • Gica szerint:

      Szió Noémi,
      köszi a kommentet. Sztárvendééég? :] Meg profin? Na, ezzel adtál újabb lendületet az elhatározásomnak, hogy elkezdjek minden nap gyakorolni, és méltóvá váljak a jelzőkhöz. Szurkolok magamnak, meg Neked is, hogy sokat tudjunk táncolni a Babók mellett :]

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!